[Siegl András]
Az álmok csak Terád várnak
Viszik a vágyad, süvít a szél
Ott, hol nem fáj a tegnap
Rád vár a holnap
Sodor az éj
A csillagos ég föléd borul, szél simítja arcodat
A fák beszélnek, hozzád szólnak, s te meghallgatod hangjukat
Suttogásuk megnyugtat majd, ha bánat marja szívedet
Ölelésük magába zár és elragad a képzelet
Mindenkire vár egy álomvilág
Valóság lehet, ha szíved hallgat rá
[Ref.:] Az álmok...
A föld illata reményt hordoz, õsi ösztönt, képeket
Az ég adja a szabadságot, hogy szárnyaljon a képzelet
Víz hordozza életedet, és elsodor, ha élvezed
A levegõ sem halált hordoz, csak tiszta, szelíd képeket
Mindenkire vár...
[Ref.:] Az álmok...
Élni kell, mert van még miért, ha érzed belül, elhiszed
Lehetsz más, és élhetsz másképp, mert csak tiéd az életed
Az álomvilág magába zár de simogat, nem eltemet
Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed
Mindenkire vár...
[Ref.:] Az álmok...