Angerseed - Fragile Patterns Lyrics

I was made for neverending struggle
By the cold material of cruel life
I know I've never been tough and wise enough
All that remains for me... just pain and lie

Desolate, aimless floating
When emptiness tears me into small pieces
Silence is what disables the senses
Shreds my dreams with icy hands

An unknown misery finds my soul right
And turns my peace into an endless fight
Raging, whirling, storming through the night

I will be the blind path for my own self
Needles in my veins, hurt so deep and much
Have to know where you are, you must help me
You are the only one who I really want

The moment disturbs me, runs slowly
The silence falls on me, screams quietly
Perhaps my existence is a mistake
Locked into my cell, I am a victim
My teardrops are the cure and the poison
Can't decide if I'm alive in this prison

Open to eternity
Our presence is a vision
Compared to infinity
We are just a bygone version
The deadlock of the evolution

In the shade of my older self
I will be less and less day by day
I am at the end of my reserves
Completeness seems to be away

Searching the hope in the eyes
Like the shine behind the ice
But I find insensitive emotions
Sinking in detachment

The weight of empty words
Feeds a hypocritical belief
Phoney faces and names
Lay you to rest when you want to live
The thought spreads fear

I was made for everlasting struggle...

Desolate, aimless floating
Violent ignorance, unrespectful wasting

An unknown misery finds my soul right
And turns my peace into an endless fight
Fragile movements
Patterns of the real essence

'Forog, tágul minden
A sejtbe zárt végtelen
Szűk rendszerében
Biztos pont a térben
Nincsen...

A kép egy külső látomás, csak látszat
A hang egy belső hallomás, káprázat
A magasabb rend álom csupán
Egy organizmus a semmi határán

Töredék csak, mit látni enged
A világ magából
Nem volt kezdet és nem lesz vég
Felemel, de korlátol

Hajt, küzdésre késztet
A sivár létanyag
Tudom, kevés vagyok
És titokban marad
Minden...

Naponta kevesebb leszek
Tűnni látszik a teljesség
Önmagam árnyékában
Energiám feléltem rég

Törékeny a mozdulat
Félelmet hint el a gondolat
Hogy mivoltom csak áldozat
Szánalmat keltő változat...'