Saját képére formált
Ember állat felébredt
Vágyta az oldalbordát
Ősi ösztön éledt...
Valami forrt a mélyben
Gonoszabb, sötétebb
Az ördög vigyorgott...
Egy gyertya égett...
Káin, Káin, Káin gyermeke
Káin, Káin, benned Káin szelleme
Súgnak a hangok, táncoló majmok
Szürreális álom a világ
Szellemország magasztalva
Élteti a műalkotást
Kínokkal, kínok között
Hamuvá válik, semmi se örök
Ami elmúlt ugyanúgy visszatér
Káin szelleme újra él
Irigye húzta a mélybe
Bűzös ingovány
Semmi börtönében
Várta dühös magány
Saját képére formált
Ember állat letérdelt
Az ördög vigyorgott
Egy gyertya égett
Káin, Káin, Káin gyermeke
Káin, Káin, benned Káin szelleme