Hóvirág a lelkem
Ordibál a kertben
Erőtlen, erőtlen, erőtlen tavasz
Reményem a nyárban
Hogy megérek a sárban
Előlem, előlem, előlem szaladsz
Te vagy, akit várok rég
Csábít ez az álomkép
Hogy nem vagy
És szabadon lebeghetek
Így minden könnyű
Semmi sincs csak az ösztön
A lelkiismeret börtön
Ha nem vagy
És én nem tudom
Én nem tudom
Hogy vagy, vagy nem
De úgy élek, mintha lennél
Én még küzdök
Nagy takarítás a fejben nem gyanítva
Hogy a jelentéktelen problémákat felnagyítja
Mert elvakít, ha vakon bámulok bele a fénybe
Elkábulok, remeg a térdem
És elhiszem, hogy ismerlek
És nem küzdök tovább
Te vagy, akit várok rég
Csábít ez az álomkép
Hogy nem vagy
És szabadon lebeghetek
Minden érdek csak és nem eszmék
A könyörület csak gyengeség
Ha nem vagy
Ez megrémiszt engem
És én nem tudom
Én nem tudom
Hogy vagy, vagy nem
De úgy élek, mintha lennél
Én még küzdök