Mindegy, hogy honnan hova szakad a tér
Mert te fekszel az agyon, s csak alom az egész
Hogy ez az ûr, a Tejut épp megfeszül
Lagyan atkarol, mint egy szûz, akitõl sokat tûrsz
Elõtted a végtelen, a hatad mögött mégsem
Szûnik meg a varos, tied a fénye
Itt minden atkarol, szeretet, béke
Amit sokan irtak, kértek, itt van, a tied végre
És ha faj, ha valami faj, nem lesz vége
De végre jólesik, hogy semmitõl nem esel térdre
És csak lagyan atjar a füst, amit lenn tartasz
Minden neked énekel, gyere hallgasd...
Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzad ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér
Megérted, szabad vagy rég
Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzad ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér...
Mindegy, hogy honnan hova tapad a vér
Mert csak fekszel a földön, almodod és kész
De ez a zûr, ha megérted, majd elkerül
Lagyan atkarol a tûz, amitõl sokat tûrsz
Elõtted a szûz, a hatadon a keze
Mégsem szûnik meg a vagyad, tied az ize
Itt minden atkarol, szeretet, béke
Amit sokan irtak, kértek, itt van, a tied végre
És ha latsz, ha valamit latsz, bar nem lesz hangja
De végre jól esik, hogy semmitõl nem esel hasra
És csak lagyan atjar a füst, amit lenn tartasz
Minden neked énekel, gyere hallgasd...
Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzad ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér
Megérted, szabad vagy rég
Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzad ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér...
Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzad ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér
Megérted, szabad vagy rég
Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzad ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér...