Leszall az éj, és végül eljutunk a helyig
Egy virag lassan szirmot bont a falon tul
Sötét a terem, mindig ugyanugy
Nem is igen hinnéd el, hogy valami mindig visszahuz ide
Ahol csak Õ, egyedül Õ a tiszta fény
Bar nem hagyott esélyt a mult nekünk, se neki, se nekem még
A szinpadon csak néhany kék lampa ég
De emlékszem Ra mindig ahogy a terembe lép
Igazi gyémant ragyog rajta, kevés a karc
Elvakit a pillanat, s a szivembe mar hamar
Nézek Rad, itt persze többen vannak igy
Ahol Te tancolsz, masnak ott assak a sirt, angyal
Angyal vagyok melletted...
Többet érdemelsz a szemünknél
Nem is tudod, nem nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynal
Ha igazan néznének, latnak, hogy sokkal szebben ragyogsz mar
Többet érdemelsz a kezünknél
Nem is tudod, csak nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynal
Ha igazan néznének, latnak, hogy sokkal szebben ragyogsz mar
Lehet, hogy még csak most jövök, de régen ismerem
Nekünk a szivünkben ott a jel, és minimum egy helyen
Mert a multunk összeköt, a jövõ ugyis egy
Én érte voltam mindig, tudja érte is leszek mindig
Tancolj még, ragyogj csak
Igazi gyémant vagy, rajtad kevés a karc
Te most is valahogy visszajössz, hogy szabadon elvigyél
Én meg a kezedet keresem, valahogy tudom, hogy valahol összeér
Többet érdemelsz a szemünknél
Nem is tudod, nem nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynal
Ha igazan néznének, latnak, hogy sokkal szebben ragyogsz mar
Többet érdemelsz a kezünknél
Nem is tudod, csak nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynal
Ha igazan néznének, latnak, hogy sokkal szebben ragyogsz mar
Többet érdemelsz a szemünknél
Többet érdemelsz az aranynal
Többet érdemelsz a kezünknél
Többet érdemelsz az aranynal