Letra de Börtön de Edda

Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lany mar magam sem tudom

Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lany mar magam, mar magam sem tudom
A gyengén a rossz nem segít, az erõset csak emeli
Lathatatlan bilincseit az élet ram teszi

Megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember
Ki felmelegít engem

Latóknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehet
Minden újabb próbalkozastól, oh, csak faradtabb leszek
De beszélek még velük, legyen barhogy is
Akik a friss levegõt harapjak, pedig a helyük itt lenne, itt

Megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember
Ki felmelegít engem

Az enyészet útjan
Az enyészet útjan

Egy ítélet mar végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útjan mindenki megég
Ember kérlek te ne ítélj el

Ezt megúszni ép ésszel nem semmi feladat
Egy szal ruha, s az egyedüllét kemény, kemény iskola
Asszonyomat latom, ki masnak szeretõ
Emberen nem segíthet egy élõ, élõ temetõ

Megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember
Ki felmelegít engem

Az enyészet útjan
Az enyészet útjan

Egy ítélet mar végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útjan mindenki megég
Ember kérlek te ne ítélj el