Félek, figyelnem kell a világra,
S érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány gyõz le engem, óh!
Egyedül járom a várost,
Fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
Mert nem érzik át a hangulatom.
Szótlan utcai fény figyel engem,
A csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,
S bennem nincs aki rendet teremt!
és félek, a magány gyõz le engem, óh!
Egyedül járom a várost,
Fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
Mert nem érzik át a hangulatom.