Láss belém, ha tudni akarod, valóban ki vagyok
Az enyém, minden zene, mit valaha kiadok
Nem kemény a sorsom, de mégis, sohasem Vigadok
A remény nem hagy el, mindig az életből kimarok
Egy szeletet, hogy megéljem a holnapot, ha vár rám
Nem eszek, csak meló, aztán vár otthon a párnám
Ha nem lenne ez, mégis tudom ezerszer meg bánnám
Mert fura lenne érezni, hogy az élet nem fáj már
Minden egyes hegem, egy pillanat, amíg éltem
Mert inkább szenvedtem, mint, hogy megmaradjak én tétlen
Lehet az élettől túl sokat vártam el régen
Mégis elégedett vagyok azzal, mit eddig elértem
Minden szavamban egy emberöltő
Már csak hétköznapi ember vagyok, nem egy költő
Mindent leírok, mit át éltem, hogy feljegyezzem
Hogy egy elkorcsosult nemzedék majd megjegyezzen
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Kevés út vezet ide be, ami veszélytelen
De tudd, hogy csak te láthatsz belém, gyere beszélj velem
A belső szemeiddel nézz rám és mondd meg, hogy ki vagyok
A vigaszod, a pia, mivel magadat leitatod
Vagy sima drog, amit idővel lecserélsz keményebbre
De mindig jobb és jobb kell, semmivel nem leszel megelégedve
Mert hidd el, hogy a felszínt is homályosan látod
Várj egy percet mielőtt tovább rohannál most
Láss belém! Időzz el bennem kérlek
Sose tartottam nagy embernek magam, látom magamban a sok gyengeséget
Nézz rám némán, meséld el Te mit látsz
Látsz engem, de hogy valójában milyen vagyok megint más
Szeretném, ha tudnád, hogy mi van bennem, csak nagyon nehéz
Megmutatni, hogy ez eltér attól, ami vagyok feléd
Ahogy leég minden körülöttem és Te belém látsz
Rájössz, hogy akit Te megismertél az egész más
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Láss belém! Az ajtót nyitom előtted
Ai szinte mindig zárva mert előtte sorakoznak a nehézségek
Rideg az egyik felem, mert a bizalmamat megölted
Ha fent lesz sem felejt, kik vele és kik ezt a srácot lenéztétek
Rajtam a black on black, hogy ki lehetek ne Te mondd meg
De tudd, hogy alattam a padló nem márvány hanem beton lett
És tudod mit? Nem bánom
Mert hegyeket hordok el egyedül, ha magam igazán elszánom
Nem élek le egy láncon egy életet, Én széttépem
És csinálom egy életen át, azt amihez van érzékem
Te is tedd ezt testvér, tarts ki hogyha gond van
El kell esned, hogy tapasztaltan felállhass majd onnan
Voltak, lesznek sötét órák, ne szégyelld a könnyeid
Tudni kell elbukni, mert a hibáid a könyveid
Ha jég borítja a világot, a mosolyoddal törd fel
Hogy emlékezzenek rád, ha majd egy leszel a földdel
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot
Láss belém! Lásd a jó lelkem, s a szennyem
Láss belém! Értsd meg, hogy miért van kontraszt bennem
Láss belém! Mielőtt a szívem kivágod
Nézd meg hogy milyen szemmel látom a világot