A mosolyod még él,
mint árny kísér.
Még mosoly nem is volt
talán ily szép.
A feledés, mint sűrű hó, lehullt.
Csókjainkra ráborult a múlt.
Hogy mi volt az egész,
kaland, vagy más,
egy pillanatnyi hév, vagy lángolás?
Álmodtam, már nem tudom,
tán láttalak egy hajnalon,
de míg az utam járhatom,
a mosolyod kísér.
Álmodtam, már nem tudom,
tán láttalak egy hajnalon,
de míg az utam járhatom,
a mosolyod kísér,
kísér, kísér.
Hogy mi volt az egész,
kaland, vagy más,
egy pillanatnyi hév, vagy lángolás?
Álmodtam, már nem tudom,
tán láttalak egy hajnalon,
de míg az utam járhatom,
a mosolyod kísér.
Álmodtam, már nem tudom,
tán láttalak egy hajnalon,
de míg az utam járhatom,
a mosolyod kísér,
kísér, kísér.